Asztrológia, a fejlődés iskolája

Az asztrológia szinte egyidős az emberiséggel: az ember évezredek óta kémleli az eget, keresi az égi és földi események közt az összefüggést. A csillagászat és az asztrológia párhuzamosan fejlődött, majd az asztronómia a XIX. században önállósult.

Amiben az asztrológia a legnagyobb segítséget adhatja, az önmagunk megismerése. A horoszkóp nem más, mint egy tükör, melyben megláthatjuk erényeinket, hibáinkat, gyengeségeinket. Nem reményeinket és vágyainkat mutatja, hanem lehetőségeinket és képességeinket. Sok ember nincs tisztában saját képességeivel, és felvállal olyan helyzeteket, amiket képtelen megoldani. Ezért élete kudarcok sorozata, pedig csak rosszul használta fel energiáit.

Az asztrológia irányt mutathat a tanulásban, a hivatás megválasztásában is. A párkapcsolatokban is jelentősen csökkenne a konfliktusok száma,  ha a partnerek ismernék egymás erényeit és hibáit, valamit önmagukat.

Tanulnunk, fejlődnünk kell emberi életünk során, és ha nem tanuljuk meg a leckét - legyen az könnyű vagy nehéz -, újból ugyanabban az osztályban találjuk magunkat, ugyanazzal a nehézséggel nézünk szembe újból és újból : megbuktunk az élet iskolájában.

A világban minden egyetlen energiának van alárendelve. A világmindenségben megjelenő energiák megegyeznek a bennünk működő energiákkal. Ezt ismerte fel az asztrológia, és kutatja a mai napig. Hermész Triszmegisztosz üzenetét is megértették az asztrológusok: AMI FENT VAN, AZ UGYANAZ, AMI LENT VAN.

Ezzel megneveztük az analógia törvényét: a bolygókat szimbólumoknak tekintik, amelyek a megnyilvánulásokat nem okozzák, hanem jelzik és mutatják. Téves minden vélekedés, amely a planétáknak más szerepet tulajdonít! Az égitestek csak egy praktikus, könnyen megfigyelhető, jól tanulmányozható síkot, szintet testesítenek meg.

A bolygók- ősprincípiumok- függőlegesen vonulnak át a megjelenési formák minden szintjén.

Ezt akkor érthetjük meg leginkább, ha elsajátítjuk a függőleges látásmódot.
A tudomány ma "vízszintesen" gondolkodik.

Képzeljük el, hogy a tudás erdejében csupa magas, egyenes lucfenyő áll, ez az erdő tartalmazza korunk teljes tudásmennyiségét. A fák vízszintesen növekvő ágai a tudományok sokféle ágát jelképezik, számtalan ilyen részletesen kidolgozott ág van.

Ha felülről nézzük, semmi nem hiányzik. Könnyen besoroljuk a következőket: kutya, madár, hangya, medve, krokodil, medve, elefánt, hal - azonnal felismerjük, hogy állatokról van szó, a vízszintes sík (ág) neve: állattan. De mit kezdünk ezzel a sorral: bak, borostyán, ólom, kolostorcella, fekete? A bak az állattan ágán van, a borostyán a botanikáén, az ólmot a fémkohászat ágán találjuk, a kolostorcellát a szociális környezet ágán, a feketét pedig a színeknél. Azonban ennek a láncnak valamennyi eleme (ága) ugyanazon a törzsön van, melynek neve: Szaturnusz-proncípium!

Valaha tudtunk így gondolkodni, mára ez csak az ezoterikus gondolkodók sajátja, akik képesek felismerni a képek, jelképek, minták teljességét, kapcsolatot tudnak teremteni a bal agyfélteke racionalitása és a jobb agyfélteke teljességre törekvő gondolkodásmódja között.

Az asztrológia is épp ezt teszi.

JI-KING

A Ji-king természetfeletti forrásból ered: ahogy a kínaiak nevezik, a fényes istenekkel, szent szellemekkel (shen) való kapcsolatból. A Ji-kinget, a változások könyvét azért alkották meg, hogy a fényes istenek segítsenek. Eredete a legendák ködébe vész, őseredeti változatát Fu-hszi-nek, a mitikus emlékű királynak tulajdonítják, aki azonban a hanyatló civilizáció áldozata lett, könyvét is sokszor el akarták égetni.

A mai napig ismeretes Ji-kinget a hagyomány szerint Ven király alkotta meg, aki úgy menekült meg a haláltól, hogy őrültséget színlelt, így politikai ellenlábasa a börtönbe záratta kivégzés helyett. Ven a börtön falára firkálta a jósvonalakat, és minden helyzetben tőlük kért tanácsot- így tudott a börtönből is kiszabadulni. A XX. században Jung, a neves pszichiáter fedezte fel magának a Ji-kinget, és használta 30 éven át. A könyv szabályosan bemutatkozott neki az első használat alkalmával. Jung egész életben rejtve tartotta misztikus  és spirituális élményeit , félt a tudományos világ megvetésétől, és nem hozta nyilvánosságra, hogy tanulmányozza a Ji-kinget.

A jóslás gyakorlati része egyszerű. A jósjel megalkotásához 3 pénzdarab szükséges, egyik oldaluk az írás, másik a fej.
Az írás számértéke: 2, a fejé: 3.
A három érmét hatszor egymás után dobjuk ki, fentről lefelé megalkotva a jósjelet a hat vonásból. Az egyes kidobások számértéke lehet: 7 vagy 8 - ekkor egyetlen jósjelet kapunk, alapjelet.
A 8 (jin) jele egy középen nyitott vonal  - - .
A 7( jang) jele egy zárt vonal - .
A kidobások értéke azonban lehet 6 vagy 9 is, ekkor a jósjel vonása megváltozik, ellentétre fordul, és kialakul egy irányjel is: ez a jövő lehetséges tendenciáit mutatja.

A jósjeleket a könyvben lévő táblázat segítségével lehet kikeresni, értelmezni: 64 jósjel ismeretes.

A könyv használata előtt érdemes gyertyát gyújtani, ráhangolódni, imádkozni és tisztelettel kérni a segítséget a szellemvilágtól. A kérdés megfogalmazásához tudni kell, hogy nem lehet eldöntendő kérdést feltenni, a könyv nem válaszol igent vagy nemet, csak megvilágítja az utat: " mi következik abból, mi történik, ha ...? "

Hellinger-féle családállítás

Bert Hellinger nevéhez fűződik a Hellinger- terápia vagy család(fel)állítás, ami nem más, mint egy adott család szellemi (morfogenetikus) mezejében történő rendeződés.
A mezőbe tartozik a terápiát kérő személy, az ősei, a korábbi és a jelenlegi kapcsolatrendszerei.

Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező mintegy emlékezik, és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat a reakciókat, tetteket hívja elő.
Hellinger megfigyelte, hogy ha ezt a mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri - egy új szellemi mozgást állítunk be -, akkor ez az ismétlődés megáll, és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni.
A családállítás általában csoportos formában történik, de egyéni foglalkozással is lehetséges. A csoportos formánál az egyén két-három mondatban elmondja a témáját, majd az egyén (néha a vezető) a csoportból a családtagok helyett megszemélyesítőket választ. Helyüket a térben általában az egyén jelöli ki úgy, hogy kezeit vállukra téve navigálja őket a megfelelő pontra. Ezután magától elindul a személyek mozgása, kommunikációja, akik mintegy ráéreznek az egyén és a hozzátartozó sorsok, események energiájára. A mozgásban-beszédben előbb- utóbb megjelenítődik a "sérült pont", esetleg egy kitagadott, elfelejtett, megítélt, de mégis odatartozó személy. Ezután következik a tudattalan szeretetből fakadó kötődések feloldása, és a tudatos szeretet kialakítása: az egyén a felvállalt sorsot nagy tisztelettel „visszaadja” annak, akihez az tartozik, és elkezdheti a saját életét. A terapeuta szertartásos mondatokat alkalmaz, amely az egész állításnak meglehetősen rituális karaktert ad.

Bert Hellinger  25 éven keresztül dolgozott papként Afrikában, rasszok közötti ökumenikus műhelyeket szervezett már az előtt, hogy pszichoanalízist és a családterápiák bizonyos formáit tanulta volna

VASZATI

Az ősi indiai építészet (vagy térrendezés) tudománya, a vasztu, több évezredes megfigyelés alapján alakult tudományos rendszerré. A vasztu ( Európában a vaszati szót használjuk inkább) és a feng shui  hasonlóságai alapján arra lehet következtetni, hogy az indiai és a kínai építészeti kultúra bizonyos ideig kapcsolatban volt egymással.

A vasztu tudománya a Stapatya Védában van leírva, amely része az Atharva Védának (a Véda szó szent könyvet jelent). A vasztu ötvözi a Védák tudását az emberről és boldogulásáról az anyagi világban.

A vasztu a lelki és az anyagi tudományok legoptimálisabb ötvözete: a legkülönbözőbb egyetemes törvényszerűségeket foglalja magában (gravitáció, energia-áramlás, a bolygók mozgása és hatása, az égtájak jellemző tulajdonságai, az öt elem: föld, tűz, víz, levegő és éter sajátosságai); ezen kívül nagyon mély lelki háttere is van, amelynek az ősi India istenségeivel és félisteneivel van szoros kapcsolata.
A vaszati úgy ötvözi az ősi és a modern építészettudományt, hogy az minden szempontból ki tudja elégíteni a mai európai emberek igényeit, ugyanakkor hű marad a vasztu ősi alapelveihez. A házat egy bioenergetikai mezőnek tekinti, amely hat az emberi test bioenergetikai mezejére. Ha a térbeli energia természeti törvényeit megsértjük, betegségeket, problémákat idézhetünk elő (ezek megnyilvánulhatnak például pénztelenségben, balesetekben, veszekedésekben), míg egy erős bioenergiájú élettér növeli a betegségekkel szembeni ellenállóképességünket, életkedvünket.