A TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT ÁGAZATAI

A természetgyógyászatot és ágait szokás alternatív (és komplementer, azaz kiegészítő) medicinaként emlegetni. Ez azt jelenti, hogy választási lehetőséget, alternatívát jelentenek ezek a gyógymódok a hagyományos (ortodox, nyugati , tradicionális) orvoslás kínálta módszerek mellett - esetleg helyettük.

A természetgyógyászat hangsúlyozottan betegségmegelőző, szelíd gyógymódokkal, holisztikus szemlélettel közelít az emberhez, nem a betegséget, hanem a teljes embert kezeli, segít az öngyógyító képesség újbóli felszínre hozatalában.

A jogi szabályozás megkülönböztet olyan természetgyógyászati ágakat, melyeket csak felsőfokú egészségügyi képzésben részesült személy és/vagy orvos alkalmazhat, pl. akupunktúra, homeopátia, hagyományos kínai orvoslás.

Szakképesítés és vizsgák után bárki foglalkozhat viszont például akupresszúrával, fitoterápiával, reflexológiával, alternatív mozgás- és masszázsterápiával, életmód-tanácsadással,  kineziológiával.

Akupresszúra: a hagyományos kínai orvoslás alapelveire épül, az akupunktúrás pontokat ujjnyomással, köpölyözéssel és moxálással kezeli.

Fitoterápia: gyógynövényeket, azok hatóanyagait alkalmazza a terápiában.

Reflexológia: a szervezet egésze leképeződik az ún. mikrorendszerekben (fül, orr, szem, talp, tenyér, stb.), a reflexológia   leginkább a talp reflexzónáinak stimulálásával hat a belső szervekre, szervrendszerekre.

Alternatív mozgás -és masszázsterápia: olyan masszázs- és mozgásrendszereket alkalmaz és oktat, melyek kívül esnek a hagyományos gyógytorna és gyógymasszázs elemein:  jóga, tai chi, chi kung, waitan kung, do in önmasszázs, thai masszázs, yumeiho masszázs, shiatsu masszázs.

Életmód-tanácsadás: élménycentrikus módszeregyüttes, a civilizációs betegségek kiküszöbölése érdekében életmódbeli elvek felhasználásával segíti a kliensét.

Kineziológia: a kiegyensúlyozott energiaáramlás útjában álló akadályok feloldását célozza, beindítva a szervezet öngyógyító mechanizmusát.

A hagyományos orvoslás, gyógyszerészet az ún. allopátiát alkalmazza: a felírt szerek valami (a betegség) ellen hatnak, a gyógyulás céljából ellenszereket használnak, harcolnak valami ellen, elnyomnak valamit, a betegségtüneteket (a lázcsillapítók pl. a lázat).

A homeopátia ennek a fordítottját teszi. A homeo (homoion) előtag azt jelenti: hasonló, a patia (pathos) értelme: szenvedés. A hasonló a hasonlót gyógyítja - similia similibus curentur, fogalmazta meg a homeopátia atyja, Samuel Hahnemann.

Hahnemann 1790- ben kezdte el kutatni (Paracelsus nyomdokaiba lépve) az újfajta orvoslást, amit ő nevezett el homeopátiának. Önkísérleteket végzett a malária kezelésére használt kininnel: rengeteg kinint vett be, gyakorlatilag megmérgezte magát, de mivel fantasztikus megfigyelő volt, észrevette, hogy állapota nagyon hasonló a malária lappangó szakaszában tapasztalható állapothoz- további adagokat vett be, és a malária tünetei kiteljesedtek rajta a negyedik napon. Ekkor ismerte fel, hogy a kinin olyan szer, amely épp azt a betegséget gyógyítja, melyhez hasonló tüneteket maga is kivált, ha egészséges ember veszi be.

Innentől kezdve alaposan kikérdezte betegeit, feljegyzett mindent általános egészségi állapotukról, aktuális tüneteikről, szemléletmódjukról, és az egyéni tünetekhez legjobban illeszkedő szert írta fel nekik.

A homeopátiás szerek növényi, ásványi és kevés állati eredetű anyagból készülnek. Az anyagok előállítási módját a gyógyszerkönyvek szabályozzák.

Jellegzetessége a potencírozás/potenciálás: az alapanyagokból őstinktúrát készítenek, és ezt hígítják, közben dinamizálják ("ütve rázás"- a hagyomány szerint Hahnemann a Bibliához ütögette rázás közben a szereket).

A leggyakoribb hígítások: a decimális (D) hígítás- egy alapanyagegység és kilenc rész víz, amit összeráznak, és a centimális (C) hígítás- egy alapanyagegység és kilencvenkilenc rész víz. Ezek a betűk szerepelnek a homeopátiás szerek üvegcséin is, és mellettük egy szám, pl.: 6, 9, 12, 15, 30, 200, 1000. A számok azt jelzik, hogy a tíz-,  vagy százszoros hígítást hány alkalommal ismételték meg.

Az ún. alacsony és közepes potenciák 15-30-ig tartanak, bátran kísérletezhetünk ezekkel a tüneteink alapos ismeretében az akut panaszoknál (ha egyéb tényező nincs jelen, ami a biztonságos öngyógyítást akadályozná!): nem árthatunk, legfeljebb nem érünk el hatást. A sokszoros hígítás miatt nincs ismert mellékhatásuk, függőséget sem alakítanak ki!
A magas potenciák 200-nál kezdődnek. Bizonyos potencián túl a szereket csak orvos írhatja fel, kiváltásukhoz receptre van szükség.

Végleges formájuk golyócska vagy tabletta, melyeket el kell szopogatni- az alapanyag információját a víz közvetíti, az információt pedig pici cukorfogó felületére viszik fel (tejcukrot használnak). A golyócskákat nem szabad kézbe fogni, hogy ne dörzsöljük le az információt. Bevehetők vízben feloldva is, de műanyag kanalat kell használni hozzá.

Csecsemők 1, gyermekek 10 éves korig 3, 10 év felettiek 5 golyócskát vegyenek be egy-egy alkalommal! Az alacsony potenciájú szerek bevételét akár 20 percenként is lehet ismételni. A szer bevétele előtt és után 20- 30 perccel nem szabad enni, inni, nem szabad mentol tartalmú fogkrémet, egyéb illóolajokat használni, és a szert távol kell tárolni minden sugárzástól.

A homeopátiának természetesen megvannak a korlátai: a határai odáig érnek, amíg a szervezet reakciós képességi tartanak. A súlyos, azonnali beavatkozást igénylő sebészeti esetekben nem alkalmazhatóak, de kitűnően segíthetik a műtött beteg lábadozását.

Érdekesség, hogy Magyarországon két ízben is betiltották a homeopátiát. A reformkorban Almási-Balogh Pál (Széchenyit és Kossuthot is gyógyította homeopátiával) és társai sikerei nyomán az orvosi egyetemek tanmenetébe iktatták az oktatását, majd a kiegyezésig betiltották, mert Habsburg- ellenes mozgalomnak tartották.1867 után 1949-ig élhetett, akkor azon a címen tiltották be, hogy ez az arisztokrácia orvoslása. Újbóli engedélyezése 1990-ben történt meg.

A spagirika egy elfeledett, ám újjáéledő módszer. Jelentése: szétválasztani és egyesíteni.

Művelői és jeles képviselője, Paracelsus (Theophrastus Bombastus von Hohenheim) úgy gondolkodtak, hogy a természetben meglévő erőket (ásványok, növények) kell felhasználni a gyógyításhoz, mégpedig úgy, hogy a gyógyerőt kinyerik ezekből a természeti forrásokból, aztán újból összerakják a legkedvezőbbeket belőlük. Oldatokat készítettek, fermentáltak, desztilláltak, hogy a kinyert gyógyerőket megfelelően kombinálhassák.

Ugye, nem nehéz ráismerni az alkímia tanításaira sem a fentiekből?

Paracelsus azt tartotta, hogy az orvosnak ismernie kell az asztrológiát, az alkímiát is az orvostudomány mellett, és a szeretet kell, hogy vezérelje a gyógyításban. Adott gyógyszert, de amulettet is, beszélgetett vagy zenét hallgatott a betegével.

Ma Magyarországon is beszerezhetők az ún. Főnix- cseppek a homeopátiára szakosodott gyógyszertárakban (a spagirika tekinthető a homeopátia előfutárának is).

Íme egy 45 napos méregtelenítő kúra receptje!
Tavasszal és ősszel ajánlatos alkalmazni, optimális a hold második és negyedik negyedében elkezdeni a kúrát.
Napi 1,5 - 2 l tiszta vízbe kell a cseppeket cseppenteni, el lehet készíteni 3 (reggeli, déli, esti) adagban, de egyben is.

Az 1-2-3. napon 3X 20 csepp Phoenohepan - a méregtelenítés célpontja a máj.
A 4-5-6. napon 3 X 20 csepp Solidago - cél a vese méregtelenítése.
A 7-8-9. napon 3 X 20 csepp Antitox- a bőr megtisztítását szolgálja.

Minden nap 1 X 10 csepp Limphophoen járul a fentiekhez, mely a nyirokrendszert méregteleníti.
A 10. napon újból kezdjük a Phoenohepan-nal, és így tovább. 5-ször kell tehát a 9 nap mintájára folytatnunk a méregtelenítést.

Számítanunk kell méregtelenítési tünetekre, melyek nem kellemesek- izzadás, ízületi fájdalmak, fejfájás, vizelési inger, puffadás, hányinger, stb., és szokatlan tünetekre is, pl. fokozott álomtevékenység.

A spagirikus szerek- hasonlóan a homeopátiásokhoz- alkalmazása igényel még néhány "rendszabályt". A cseppeket minden sugárzó anyagtól távol, a "zoknis fiókban" kell tartani. Alkalmazásuk ideje alatt mentolmentes fogkrémet kell használni, a mentoltól és mindenféle illóolajtól tartózkodni kell egyéb formában is (rágógumi!). Bevételük előtt és után 30 percig nem szabad enni és inni.

Schüssler doktor a XIX. században élt és gyógyított Németországban. Tevékenységének kezdeti időszakában homeopátiával kezelte a betegeit, később arra törekedett, hogy olyan terápiát találjon, amely a hatalmas homeopátiás gyógyszerkinccsel szemben kevés készítménnyel is eléri a kívánt hatást. Éveken át értékelt különféle véreredményeket, végül krematóriumban elégetett holtak hamvait is megvizsgálta. Arra jutott, hogy 12 ásványi vegyület (anorganikus, azaz szervetlen só) minden esetben megtalálható volt a hamvakban: tehát ez a 12 só nélkülözhetetlen az ember számára, hiányuk betegséget okoz. Így született meg a terápia koncepciója.

A sók előállításában a homeopátiás gyógyszerészeti eljárásokat követte, ezeket úgy készítik, potencírozzák, úgy használatosak - kis eltéréssel - mint a homeopátia.

Akut esetekben akár 5-10 percenként bevehető 1-1 tabletta, krónikus esetekben napi 3-6 alkalommal kell elszopogatni 1-2 tablettát. Egy időben egyszerre négy sónál többet nem ajánlott alkalmazni, és a szervezetben a legnagyobb hiányt mutató sót kell a legsürgősebben pótolni.

Schüssler csak az általa felfedezett 12 sóval dolgozott, követői megalkottak emellé 12 kiegészítő szert és 11 kenőcsöt. A módszerhez az arcdiagnosztika is csatlakozott, részletes kidolgozását dr. Hickethier végezte el: a sók hiányát változások jelzik főként az arc bőrének rugalmasságában, színében, esetleges váladékokban és kiütésekben.

A terápiát biokémiai terápiának nevezik, mert a készítés módja miatt a hatóanyagok molekuláris méretűek, és ebben a formájukban, mint ionok, képesek a sejtmembránon áthaladni.

Aki kipróbálja a sókat, egyre egészségesebbnek érzi magát, mert aktiválódnak a test öngyógyító erői, ezen túl azonban szellemi-lelki hatásokat is tapasztalnak a sók használói.