Levél félelemről, szeretetről, erőről

Néha azt hiszem, összeáll a kép(em).

Gyerekkoromban azt gondoltam, akkor vagyok jó, akkor szeretnek a szüleim, ha nem okozok semmi gondot, nem ellenkezek, engedelmes vagyok és jól tanulok. Igyekeztem is, kis és nagyobb szorongások közt. Sokáig rágtam a körmömet. Később kipusztítottam a fogaimat ( agresszió: foggal, körömmel;  a  fogak elvesztése pedig nem azt jelenti, hogy elnyomtam az agressziót, hanem hogy elhasználtam őket az agressziómra). Ha egyest vittem, kaptam érte mogyorós csokit, láthatták a szüleim, hogy félek én ettől, és viccesen mutatni akarták, hogy belefér, semmi baj nincs, ha becsúszik. De én ezt valamiért nem hittem el sosem. Pedig valóban egyszer sem kaptam szidást ilyen miatt. Szavak szintjén minden oké volt, és én mégsem éreztem, nem hittem. 

Aztán féltem a gimiben az osztályfőnök-matektanáromtól, de ezt sem mertem volna bevallani. Inkább szereztem magamnak betegséget, amivel kivonhatom magamat a dolgok alól: vegetatív labilitást. Azzal meg az lett, hogy betegnek gondoltak, gyengének, ideggyengének, takargatni kellett előttem ezt - azt. Szántak. Pár hétig skizofrénnek gondoltak. Aztán apa alkoholizálása. És megutáltam magam, utáltam gyenge, labilis lenni. Lenéztem magam miatta. Eztán erős akartam lenni és kiállni magamért, sosem mutatni félelmet, gyengeséget. Senki előtt. A munkahelyemen pláne nem, és amikor új beosztásban mégis előfordult, hogy elsírtam magamat, az nagy égésnek tűnt.

Dobtam az erőre még egy lapáttal. Szeretet semmi, alig, maximum  a lányom iránt. Megálltam a saját lábamon. Nem kell nekem senki, mondtam. Magamat sem szerettem. Lenéztem, aki gyenge, mert ezt utálom magamban a legjobban.  Az milyen is? Emberi. Esendő. Átlagos, normális, érzelmes. És ez most mind nincs nekem, mert olyan független és erős vagyok. Az erőt miért nem a szeretettel  azonosítottam, azonosítom?

Ez lehet a kezdet. Mi lesz, ha még vannak az " árnyékban " mások is  :-P????

Egyébként nem érzem magam most ettől rosszul. Kissé csodálkozom, mert pofonegyszerű, előttem van 30 éve.