Élt egyszer Indiában egy mester, guru. Nagy híre miatt sokan keresték fel őt, hogy tanuljanak tőle.

Így tett egy tanítványa is: elment a guruhoz, hogy hallgassa a tanítását. A mester szívesen fogadta, beszélgetett vele, meg is vendégelte. Azonban egész idő alatt zavarta a tanítványt valami. A mester kutyája volt az, ott feküdt néhány méternyire tőlük, és keservesen vonított. A tanítvány látta, hogy a kutya egy szögben fekszik, az okozza a fájdalmát. Időnként rá-ránézett a gurura, hogy  az  vajon mikor elégeli meg a kutya sírását, mikor megy oda és emeli fel a szögből a kutyát. Ám a mester derűsen beszélgetett tovább, ügyet sem vetett a kutyára.

Amikor beesteledett, a tanítvány hazaindult. A kapuban nem bírta tovább, és megkérdezte a mestert:
- Mester!  Nem látod, hogy a kutyád egy szögben fekszik, azért vonít? Miért nem segítesz neki? Miért nem mégy oda, és emeled fel őt onnan? Vagy ha nem akarsz hozzáérni, akkor fordulj valamelyik csodás képességedhez, és annak segítségével szabadítsd meg szegényt! A mester elnézően ingatta a fejét, és csak ennyit felelt tanítványa kifakadására:

- Ha eleget szenvedett, majd feláll!

Élt egyszer Indiában egy király a feleségével és családjával. Jó és bölcs király volt, jól szolgálta népét.

Mikor felnevelték a gyermekeiket, a király már elég idős volt. Ő és felesége úgy döntöttek, a királyságot legnagyobb fiukra hagyják, ők pedig életük utolsó részét az erdőben töltik majd, elvonulnak a világtól, melyet eddig szolgáltak, és önvalójukat, belső világukat építik eztán.

A királyfi, akit kiszemeltek a nagy feladatra, szomorúan fogadta a hírt. Tudta, nagyon hiányoznak majd a szülei, elsősorban az édesanyja, és ezt el is mondta a királynénak. Az édesanyja ekkor egy kicsiny dobozt adott neki, azzal, hogy ha bármikor beszélni szeretne vele, meg akar vele osztani örömet-bánatot, tanácsot akar kérni, egyszóval bármilyen dolog legyen is az, nyissa ki a dobozt. Aztán a király és felesége eltűntek az erdőben.

A fiú szomorkodott egy ideig, de aztán sok dolga támadt: ő felelt a királyság ügyeiért. Ügyesen vezette az országot, sikerei voltak, és szerette volna elújságolni mindezt az édesanyjának. Kinyitotta hát a dobozt. Egy gyűrűt talált benne. Meglepődött a fiatal király, forgatta, nézegette a gyűrűt. Egyszerre meglátott a gyűrűben egy feliratot:

EL FOG MÚLNI.

Kicsit gondolkodott, nem értette édesanyja üzenetét.

De pár nap múlva már igen: az az öröm, amit a sikerei miatt érzett, elmúlt ennyi idő alatt, súlyos gondok gyötörték. És persze ismét szeretett volna édesanyjával beszélni, tanácsot kérni tőle. Kinyitotta hát a dobozt, de abban most sem talált mást, mint a gyűrűt a felirattal: EL FOG MÚLNI.

Ekkor már tudta, mi édesanyja és a gyűrű üzenete: akár öröm éri, akár bánat, egyként el fog múlni. Minden anyagi, érzelmi, gondolati valóság  változik - csak a szellem az, ami örök.